Az elmebetegeket, és a normálistól eltérő viselkedésű embereket már az ókorban is megkülönböztető figyelemmel kezelték. Isteni hírnököknek tekintették oket, a hallucinációkat üzenetként tekintették, a zavaros beszédet pedig jóslatként értelmezték, a kórt pedig „szent betegségnek tartották”. 

Aztán a középkorban boszorkányságnak, az ördöggel való cimborálásnak tudták be, és tűzzel-vassal irtották a szerencsétlen betegeket, nem egy az inkvizíció markában végezte. 
A 17-18. sz.-ig a filozófia, ill. a teológia foglalkozott ezzel a nehéz betegséggel. 
 
A 20. sz. elején Eugen Bleuler (1857–1939) svájci orvos és pszichiáter írta le pontosan az elmezavar, azaz a skizofrénia tünettanát. 
Hasadásos elmebajnak is hívják, de ez nem "hasadás". Nem feltétlenül látványos, lehet időleges korlátozottság az ép gondolkodásban, vagy bizarr viselkedési, gondolkodási mód, vagy ezek kombinációja, de ettől még az egyén gondolkodhat logikusan. 
Viszont vannak olyan deviáns viselkedések, amelyek a társadalom számára elfogadhatatlanok, mégsem scizophrén betegre vallanak. 

Pszichózis-elmebaj

Olyan kórosan mentális állapot, amikor a beteg valójában nem létező látási, hallási vagy egyéb érzékszervi benyomásokról számol be, és közben úgy véli, hogy a valóságot érzékeli, tehát nem látja be gondolatainak kórosságát. 

Az eltorzult világ a schizophrén emberben rémületet, szorongást, káoszt kelthet, ezért elszigetelődhetnek a külvilágtól. 
 
A szkizofrénia tünetei két típusra oszthatók: 

Pozitív tünetek

Hallucinációk.

Bár visszatetszőnek tűnhet a pozitív besorolás, ez csupán azért van, mert túlműködést jelez. 
A hallucinációknak nincs sem igazi oka, sem valóságalapja. Hallásra, látásra, tapintásra és szaglásra kiterjedő érzékcsalódásokról van szó. A szkizofrén betegek között a különböző hangok érzékelése a leggyakrabban előforduló hallucináció. A hangok általában a beteg érzelmeit, cselekedeteit kommentálják, esetleg párbeszédet folytatnak, figyelmeztetnek a leselkedő veszélyre, vagy akár azt is megmondják, mit tegyen.

Téveszmék

Meg vannak győződve róla, hogy véleményük a valóságon alapul, és amit hisznek, az valóban úgy is van. A betegek körülbelül egyharmada szenved paranoid jellegű tünetekben, gyakran előfordul az üldözési mánia, vagy azt hiszik, hogy átverik, zaklatják, megmérgezik őket, és összeesküvést szőnek ellenük.

Egyes betegek bizarr téveszmékről számoltak be: meggyőződésük, hogy szomszédjuk mágneses hullámokkal irányítja viselkedésüket, vagy, hogy a tévében, rádióban szereplő emberek üzeneteket akarnak nekik átadni, esetleg mások is hallják, amit gondolnak. 

Nem ritka a nagyzásos téveszme sem. Azt a hitet keltik az emberben, hogy híres vagy fontos személyiségek.  
Gondolhatják azt is, hogy ők isteni leszármazottak, és akár pár anyajegy is elég, hogy ezt bizonyítéknak tekintsék.  

Szétesett gondolkodás 

A betegeknek nehezére esik a tiszta gondolkodás, probléma a koncentráció, és az összpontosítás. Gondolataik elkalandoznak, könnyen ki lehet őket zökkenteni, és nem tudják eldönteni, mi tartozik az adott témához, és mi nem. 
Akár teljes gondolkodási zavar is jellemző lehet.

Nyugtalanság

Gyakran irányíthatatlanul nyugtalanok. 

Negatív tünetek

A normál működés hiányát vagy csökkenését jelzik.

A kezdeményezőkészség hiánya

Gyakori probléma. elvesztik érdeklődésüket, és lelkesedésüket.

Szociális elzárkózás

Hajlamosak az elzárkózásra, kerülik a másokkal való kapcsolatot.

Apátia

A szkizofrén betegek gyakran teljesen közönyösek környezetükkel szemben, és nem vesznek részt szinte semmiben. Jelentősen veszíthetnek motivációikból, életszeretetükből és érdeklődésükből. Súlyos esetekben előfordulhat, hogy az alapvető higiéniát is elhanyagolva, szó szerint nem csinálnak semmit egész nap. 

Érzelemszegénység vagy érzelmi tompulás

A skizofrén emberek érzelmei gyakran tompák, vagy sekélyesek. Súlyosan csökkent az érzésekre való képességük, akár képtelenné is válhatnak normális érzelmek kinyilvánítására, meg-, és átélésére.

A felsorolt tünetek, különös tekintettel az érzelem kifejezés-, motiváció- és hangulatzavarának tüneteire, más néven affektív tünetekre, sok nehézséget okozhatnak a családtagoknak és a barátoknak. Ne felejtsük el, hogy ezek a szkizofrénia tünetei, nem pedig jellemhibák, vagy a gyenge személyiség velejárói.

A skizofrénia az agy betegsége. Az agy információtovábbító-, és feldolgozó mechanizmusának rendellenessége okozza. Az agy idegsejtjei az idegvégződések által kibocsátott vegyületek útján kommunikálnak egymással. Ezeket a vegyületeket neurotranszmittereknek nevezzük. A skizofrénia tünetei közül sok kapcsolódik bizonyos neurotranszmittererek rendellenes működéséhez. 
A betegségre való hajlam sajnos öröklődhet, de nem meghatározó. 

Ezt az támasztja pl. alá, hogy egypetéjű ikreknél 50% az esély, hogy mindketten megbetegedjenek. 
Nagy valószínhűséggel elmondható, hogy a betegség bizonyos tényezők együttes hatására alakul ki. 
Egyes betegeknél MRI vizsgálattal világosan bizonyítható, hogy az agyszerkezet rendellenes felépítésű. 

Sajnos az egyik leggyakoribb probléma a betegség kezelésében a betegségbelátás részleges, vagy teljes hiánya. 
Mivel a beteg nem képes reálisan rálátni saját helyzetére, elutasítja betegsége meglétét, és mihelyst kikerül a figyelő környezetből, abbahagyja a gyógyszer szedését. 

És az ördögi kör folytatódik. 
A másik nagy probléma, hogy a beteg képtelen lehet az önálló életvitelre.

Óriási a felelőssége a családtagoknak, barátoknak. 
Ha magára hagyják a pszichotikus embert, az előbb-utóbb elveszik… 
 
A skizofrén ember számára a hallucinációk, téveszmék valóságosak… 
A gyógyszeren kívül a legfontosabb dolog a család támogatása. 
 
Hogy milyen borzasztó lehet egy téveszme, megmutatja az alábbi kis elbeszélés. 
 
Nagyon sovány volt a nő. Hasát a májbaj már akkorára puffasztotta, mint aki lenyelt egy jókora labdát. Haját is kikoptatta az idő, a betegség. Beesett szeme tompa kátrány, alatta fekete árkokkal. Ajkai késpengék, a fogai sosem látszottak. Azt sem lehetett tudni, van- e foga egyáltalán. 

Senki nem látogatta. Senki betegtársa nem állt vele szóba egynél többször. Mindenki érezte a belőle áradó ellenségességet, hidegséget. Szinte tapintható volt a jégfal, amit maga köré épített. Mi, nővérek is igyekeztünk a lehető legkevesebbszer kontaktusba kerülni vele, de ugye ez időnként elkerülhetetlen volt.

Miután elvégeztük a vele kapcsolatos testközeli munkát, az érzések babiloni zűrzavarban kavarogtak bennünk. Düh, megalázottság, kíváncsiság, értetlenség. Ha kérdeztük tőle, hogy van, "sehogy"volt a válasz, szinte ránk köpte azt a pár szótagot. Vagy nem is válaszolt. A gyógyszerei alapján elmebeteg volt, de semmi konkrét tünetet nem mutatott. Azt gondoltuk, disszimulál (a tünetek eltitkolása).

Aztán az egyik alkalommal, mikor nekiszegeztem a kérdést, hogy van, megszólalt: 

- Nem vagyok jól.
- Szomorú?- kérdeztem tőle.
- Nem, csak nagyon idegesítenek ezek az állatok. – felelte.
- Milyen állatok? - kérdeztem döbbenten.
- Hát, amik bennem laknak. Kígyók, békák. Békák vannak a fejemben, mert kiszedték az agyam, és békát raktak a helyébe. A májam helyén gyíkok élnek, állandóan forognak. A hüvelyemben is csúszómászók sisteregnek, nem is feküdtem le senkivel rég óta. Hideg az egész  testem ezektől a dögöktől. A szaguk meg olyan büdös, mint az állott szar. Nem érzek más szagot, csak ezt a rohadás- szagot… 

A döbbenettől nem tudtam megszólalni. Csak leestem szinte az ágya szélére, és néztem őt. Az dübörgött bennem, te atya úr isten...Hogy lehet azzal a tudattal élni, hogy csúszómászók hajléka a testem? És elképzeltem, próbáltam beleélni magam az ő rettegéssel, undorral teli lelkébe, amit a saját teste iránt érez. (Akartam, hogy kicsit érezzem, amit ő, hátha tudok neki mondani valami varázslatot, ami segít.)  

Hogy az én testemben? Abban, amiben a gyermekeim ringatództak, most kígyók tekeregnek? Bennem, az ölemben, ami annyi gyönyört adott már? A fejemben, a szemeim mögött, a szürkés-zöld szemeim mögött, amikkel annyi szép és jó dolgot láttam? Teljesen semmivé olvadtam...Kicsinek éreztem magam, elveszettnek, tehetetlennek, és szomorúnak. Nagyon szomorúnak...Mert én tudtam, hogy ez a pár percnyi "játék" igazából nem valóság, mégis üvölteni tudtam volna, mert ha kicsit, és halvány másolataként, de megéreztem, mit élhet át ez a nő. Ez a nő, akinek a képzelete a VALÓSÁG. Mit mondhatnék neki?  

Elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, és megértem, ha ideges. És - mivel a téveszmékkel nem lehet harcba szállni-, valami olyasmit mondtam, hogy meg fognak dögleni, és eltűnnek a testéből. Hinnie kell benne, mert ez így fog történni. 

Jó pár éve történt már ez az eset, de sem előtte, sem utána nem találkoztam még ennyire gonosz képzelgéssel.  
Nem tudhatod, senki nem tudhatja ki, miért épít falat maga köré, mióta hordja hozzá a téglákat. És amíg nem tudod, nem ítélkezhetsz, mert azzal te is hozzárakod a magad kövét. 

Mindenkinek egy pillanatot kívánok- egy átérző pillanatot-, mielőtt felvenné a követ a más falához.  

Az elmebaj az egyik legsúlyosabb, és legnehezebben kezelhető betegség.